1Jn 3,22-4,6

Akárhogy is tiltakoznánk ellene, Isten országa és a világ szemben áll egymással. S ez a világ a bűn által elrontott teremtést jelenti, nem azt, amelyet Isten a teremtés kezdetén megalkotott. A teremtés az emberrel együtt eltávolodott az Istentől, nem tölti be hűségesen azt a feladatát, hogy az embert Isten jóságára és szeretetére emlékeztesse. Ehelyett elfordítja őt Istentől, s azt próbálja kínálni neki, ami ellentétes a saját létezésével is. A gonosz elkezdte felhasználni a teremtést Isten ellen, s végső soron az ember ellen is. Ez azt jelenti, hogy nem lehet egyszerre ragaszkodni Istenhez és a világhoz. A kettő közül mindenképpen választani kell.

A világ sok élvezetet kínál, s rendszerint pontosan azokat amelyektől az emberek túlnyomó többsége a boldogságot várja: hatalmat, anyagi előnyt, testi élvezeteket, szórakozást. Ezek még akkor is elfordítanak Istentől, ha ártatlannak tűnnek. Úgy kezdődik el az uralmuk, hogy elviszik a gondolatainkat mindattól, ami az Úré. Ezeken járatjuk az eszünket, ami elveszi az időnket, aztán végül már értük fogunk cselekedni és nem Istenért. Amit Isten felkínál, az látszólag nem az, amit szeretnénk: parancsolatok megtartása, élvezetekről való lemondás. De ha nem is tudjuk, pontosan ezekre van szükségünk. Isten azt kínálja fel nekünk, ami el nem múló boldogságot ad, nem pedig rossz vagy ideig tartó élvezetet. Isten az, aki a legjobbat akarja nekünk.