Nemrég láttam egy Raygun-ról szóló dokumentumfilmet, aki a 2024-es olimpián break-tánc kategóriában indult Ausztrália színeiben. Táncában sokkal inkább kereste saját stílusát, nemzeti karaktert is adva annak, mintsem hagyományos elemeket használt volna. A zsűri nem értékelte szereplését, mert egyetlen pontot sem kapott. De a leginkább megdöbbentő az volt, hogy már táncolás közben is, de utána még inkább, milyen össznépi harag zúdult rá. Mindennek elmondták nemcsak a táncát, hanem őt magát is. Majd azzal vádolták, hogy csalással jutott ki az olimpiára. S ment ez heteken keresztül. Ezt persze nem lehet könnyen viselni, így Raygun szinte belebetegedett a történésekbe.

Leginkább azért rémisztő ez a történet, mert sokszor tényleg bennünk van az igazságosztás vágya. Csak az a baj, hogy az az igazság, amit kardként forgatunk, s amivel lekaszabolunk másokat, a mi szubjektív igazságunk. Vagyis nem is biztos, hogy igazság. Nem szeretettel javítjuk a másik hibáit, hanem gorombasággal, megmondogatással, üzengetéssel, név és arctalan kommentekkel. A Raygun-ra zúduló kommentek íróinak fogalmuk sem volt arról, hogy melyek a breaktánc elemei, szabályai, hogyan zajlik egy párbaj, s melyek a pontozás kritériumai. Mégis felhatalmazottnak érezték magukat, hogy bármiféle szakmai vagy személyes ismeret hiányában páros lábbal szálljanak bele valakibe, akiről semmit nem tudnak. Ami nekik néhány goromba mondat volt, amit pár perc alatt átgondolatlanul lejegyeztek, aztán el is felejtettek, az másnak a lelkét törte össze, eltávolította az emberektől, s egzisztenciális kérdéseket vetett fel nála a saját életével és kapcsolataival összefüggésben.

Jézus nemcsak hogy nem engedett ilyen viselkedést, hanem szigorúan tiltotta. Mások hibáit nem ütlegelve kell javítani, hanem szeretettel, a másik javát és megjavulását szolgálva. Bizonyára a kommentelők között is voltak tanítványok, akik itt inkább a saját tanításukat hirdették, semmint Krisztusét. Bennünket azonban nem csak arra hívnak a hasonló esetek, hogy ne tegyünk ilyet, hanem arra is, hogy álljunk azok mellé, akiket hasonló módon bántalmaznak. S talán egy-két vigasztaló vagy bátorító szó elegendő is lesz arra, hogy egy-egy napon túl tudjanak lendülni, s megérezhessék, hogy a legnagyobb ellenségeskedés között is van valaki, aki észreveszi őket és jót akar nekik. Pontosan úgy, ahogyan Isten is teszi velünk életünk minden egyes pillanatában.