Pál a sportolók erőfeszítésére és kitartására irányítja a figyelmet. Értékes díjat nem lehet úgy nyerni, hogy a sportoló nem készül fel a versenyre, hanem csak odaáll a startvonalhoz. Valószínűleg csúfos bukás lenne a vége, mert versenytársai sok erőfeszítést tettek, hogy minél jobbak legyenek. Ugyanígy az üdvösség elnyerése sem történik automatikusan, anélkül, hogy mi bármit tennénk. A sportolók pontosan beosztják, hogy mikor és mennyit edzenek. Nekünk is kell, hogy legyen egy tervünk, hogy milyen lesz a lelki- és imádságos életünk. A sportolók edzik akaratukat, amikor egyre keményebben edzenek, és alaposan figyelnek arra, hogy mit és mikor esznek. A mi edzéstervünk arra vonatkozik, hogy a jó cselekedeteket, az erénygyakorlatokat és az imádságokat mikor és hogyan engedjük be az életünkbe, és mennyire komoly elhatározással tartunk ki mellettük. A sportoló még a fájdalmat is vállalja, csak hogy a hőn óhajtott díjat elnyerje. Mi is vállaljuk a lemondásokat és lelki erőfeszítéseket, hogy célba érjünk és jutalmat nyerjünk.

Szóval sokat tanulhatunk a sportolóktól. De ahogy Pál is mondja, el ne feledjük, hogy nem mulandó jutalomért fáradozunk, hanem örökkévalóért. És nehogy a mulandóért többet tegyünk vagy vállaljunk, mint az örökkévalóért.