1Sám 24,3-21

Saul felismeri, hogy Dávid nem tör az életére, hiszen megtehette volna, hogy megöli, de mégsem tette. Felismerése azonban nem őszinte, hanem csak a pillanatnyi megrendültségből fakad, hiszen hamarosan újra Dávid életére fog majd törni. Dávid azonban mégis úgy dönt, hogy tiszteli Saulban a felkent királyt, s bár tudja, hogy Isten elvetette már Sault és ő az új kiválasztott, mégis Istenre hagyja, hogy a kellő időben letegye Sault és őt emelje a helyére. Minden joga meg lett volna Sault elküldeni, magát pedig a helyére állítani mégsem tette. Saul lehetőséget kapott arra, hogy megtérjen, s békésen adja át az uralkodást. Még dicsérték is volna azért, ha megbecsülésben félreáll és átadja a helyét Dávidnak. De annyira hiú és gőgös volt, hogy ez eszébe sem jutott, és csak azzal próbálkozott, hogy Dávidot eltüntesse az útból. Az isteni döntés után még inkább megkeményítette a szívét, ahelyett hogy odaadta volna Istennek.

Isten nekünk is számtalan lehetőséget ad a megtérésre, életünk megváltoztatására, megjavítására. De ha nem az ő akaratának teljesítése vezet bennünket akkor valaki más tervét teljesítjük: vagy a sajátunkét vagy pedig a gonoszét. S emiatt a felfordulás csak még nagyobb lesz az életünkben.