Pál apostol munkájának rengeteg gyümölcse van, de ő maga is büszke azokra, akik az ő munkája nyomán nem csupán elfogadták a Jézusban való hitet, hanem annak hirdetői is lettek, valamint Jézus elkötelezett szolgái. Ilyenek voltak Timóteus és Titusz, Pál két szeretett tanítványa. El tudjuk képzelni, hogy Pál milyen büszke volt rájuk, hiszen az ő hitük Pál munkájának megerősítése. Ahogyan ők Pál munkája nyomán jutottak hitre, úgy mindazok, akik majd az ő szavukra fognak hinni, szintén valahol Pál lelki gyermekei lesznek a hitben. Timóteus és Titusz először lelki gyermekek, aztán pedig munkatársak lesznek s már együtt dolgoznak Jézusért. Nem alárendeltségi viszonyban hanem egymás mellett, mint testvérek.

Jézus testvérré teszi közössége minden tagját, s a tanítónak sem okoz nehézséget, hogy tanítványára úgy tekintsen, mint vele egyenrangúra, pontosan úgy ahogyan Jézus is barátainak nevezte követőit. A hitben való közösség erőforrás. Nemcsak azért, mert együtt könnyebb legyőzni a nehézségeket, hanem azért is, mert ahogyan a tanúságtételünk újabb és újabb emberek szívében mozdít meg valamit, úgy megmutatja azt is, hogy a mi hitünk is értékes, mert segít másoknak megtalálni Jézust. Pál boldog, hogy lelki gyermekei továbbviszik majd az evangélium ügyét, mert neki Jézus fontos, nem saját maga.