2Sám 7,4-17

Isten övéivel lakása már az Ószövetségben megvalósult. A frigyládát, Isten jelenlétét, a szent sátorban őrizték. A sátorban Isten vonult övéivel a vándorlás idején. Ugyanolyan életet élt, mint bárki más népének tagjai közül. Isten osztozik népe sorsában, vele együtt járja az élet útját. Ez majd Jézus Krisztusban válik teljessé, akiben Isten teljes mértékben részesül az emberi lét minden mélységében.

Dávid úgy látja, hogy méltatlan, hogy míg ő szép palotában lakik, addig Isten csak egy sátorban. Elhatározza, hogy templomot épít az Úrnak, ő viszont ezt nem engedi. Isten lakását nem ember építi, hanem maga az Úr, s a templom akkor lesz felépítve, amikor azt Isten akarja. S ő majd Salamont választja ki e feladat elvégzésére. De így vagy úgy, Isten folytonosan jelen van övéi életében. A mi feladatunk annyi, hogy mindent megtegyünk, hogy méltó legyen ez a hajlék. De úgy építjük és szépítjük, ahogy azt Isten jónak látja, hiszen ez a hajlék az övé.