Mt 16,24-27

Jézus követői között a testvériséget már nem a vérségi kötelék határozza meg. Isten igéje az, amely összegyűjti és egybetartja a hívőket. Jézus új családot épít követőiből és azt szeretné, hogy ők is családtagként, testvérként tekintsenek egymásra. A családtag nem az, akit választunk. Őket ajándékba kapjuk. Ha gyengék és bűnösek, akkor is hozzánk tartoznak és nem lehet letagadni a hozzájuk való tartozásunkat. A kötelék magasabb szinten jön létre, mint a mi elhatározásunk, ezért nem is tudjuk azt megváltoztatni.

A keresztény testvéri közösséget Jézus hozta létre. Így annak eldöntése, hogy ki a testvérünk, nem a mi hatáskörünk. Jézus annyit kér tőlünk, hogy úgy szeressük egymást, ahogy ő szeretett bennünket. A testvéri közösség éppen ezért felelősség is. Ennek a felelősségnek a vállalása viszont már akarati döntés. El kell döntenem, hogy akarok-e Jézus módján gondolkodni, szeretni vagy legalább elviselni másokat, akik máshogy élnek, hitüknek más jelentősége van számukra agy akár olykor árulókká váltak.

Jézus mégis összekapcsol ezekkel az emberekkel és meghív, hogy a vele való kapcsolatunk hiteles megélésén keresztül hívjuk meg őt is a vele való mélyebb kapcsolatra, és hogy a mi testvéri szeretetünk legyen az, amely vonzóvá teszi számára a hívők közösségét. Senki nem lehet magányos sziget, mert Isten közösségbe hív minket: saját magával és egymással is.