2Sám 18,9-19,3

Minden háború veszteség, egyetlen háborúban sincs győztes fél, mivel mindenki szenved veszteségeket, fizikaiakat és lelkieket egyaránt. A háború beleég a katona elméjébe és személyiségébe, és nem tud szabadulni még a gondolatától sem annak, ami történt, vagy amit tett. A háború csak elvesz, de nem ad semmit, mindent ígér, de nem ad, csak elvesz. A sátán is pont ezt teszi. Megígér mindent, aztán magára hagyja azt, aki őt választja, s annak a sorsa még nehezebb lesz mint korábban.

Absalom apja életére tört, Dávid mégis megsiratja halálát. Gyászolja őt, mert látja, hogy a háborúskodás mennyi mindent vesz el. S ahogy szomorkodik utána, valahogy elkezdi élni is Jézusnak az ellenség szeretetére vonatkozó parancsát is. Mert lehet, hogy meg akarta őt ölni, de azért mégiscsak a fia. Dávid így példát mutat nekünk, hogy a háborúskodást minden áron igyekezzünk kizárni az életünkből, s legyünk nagylelkűek a megbocsátásban, nehogy a háborúnak mi magunk is áldozatává váljunk, aztán egész életünkön keresztül hordozzuk annak sebeit.