2Sám 24,2-17

Dávid újra és újra valamilyen bűnbe esik. Mintha egész élete arról szólna, hogy elkövet valamit Isten ellen, aztán belátja tévedését, bűnbánatot tart, Isten pedig megbocsát neki. Mint egy folytonos körforgás történik meg ez újra és újra. Isten pedig nem fárad bele a megbocsátásba, nem sértődik meg, akárhányszor is követ el bűnt Dávid, kiválasztottságát nem vonja vissza. De Dávid minden egyes bűne szemlélteti, hogy a bűn hatással van az egész népre, az egész közösségre. Egyetlen ember bűnének a következménye elér mindenkit, aki hozzá tartozik.

A bűnnek ilyen a dinamikája. Rombolja azok életét is, akik a bűnös emberrel kapcsolatban vannak. Ez tehát azt jelenti, hogy az én bűnöm miatt ártatlanok szenvednek. Minden erőfeszítés, amellyel a saját életszentségemet igyekszem előmozdítani, egyúttal másoknak is tett szolgálat is, hiszen így az ő életüket és boldogságukat is munkálom, és a bűn hatását tüntetem el az ő életükből. A bűnös énünket Jézus meg tudja változtatni. Ő szentté tud tenni bennünket.