Gőgösségünkben sokszor azt gondoljuk, hogy mi irányítjuk az életünket, pedig Jézus is azt mondja, hogy egyetlen hajszálunkat sem tudjuk ősszé vagy feketévé tenni. Nem tudunk egészséget adni, sem boldogságot, nem tudunk minden körülményt alakítani. Tudunk tenni érte, dolgozni rajta, de még így is rengeteg dolog van, ami független a mi irányításunktól. Azt is könnyen gondoljuk, hogy ha tényleg akarnánk, a nagyböjti elhatározásokat könnyedén megtartanánk, s annyira könnyű nekünk a böjt, az önmegtartóztatás és a lemondás, hogy meg sem kell próbálnunk. Hiszen tudunk mi magunkon uralkodni, nincs szükség arra, hogy ezt mindenféle lemondásokkal bizonyítsuk.

Az előírt böjt pontosan ezzel a gondolkodással megy szembe. Ha nagy az önbizalmunk, akkor is meg kell tennünk. Bár ha tényleg olyan ügyesek lennénk önuralom terén, nem követnénk el bűnt. Tehát ha van bűnöm, akkor nagyon fontos böjt idején az önmegtagadási gyakorlatokkal élnem. Lehet, hogy azok nem tűnnek jelentősnek, vagy akár még értelmetlennek is gondolhatjuk őket. Valójában nagyon fontosak. Az apró dolgok uralása, a kicsi lemondásokban való siker fogja lehetővé tenni, hogy az majd a nagyobb dolgokban is sikerüljön. Ha a kicsiben nem sikerül, hogyan sikerülne a nagyban?

Ez az időszak tehát nem az önbizalom és dicsekvés ideje, hanem az alázaté, bűnbánaté, lemondásé, önmagunk Istennek való odaadásáé. Ha Isten lesz az uralkodója életünknek, mindenre képesek leszünk.