Működése kezdetén a gonosz azért lázad fel Isten ellen, mert irigy. Irigy az ő mindenhatóságára, az ő hatalmára. Irigy az emberre, akit ennyire szeret az Isten, bár esendő, s majd mulandó is. Irigy, hogy a mennyei seregeket a gyenge ember szolgálatába állítja a Teremtő. Irigységéből kifolyólag lép be a világba a bűn és a halál. Irigyek József testvérei is, a tarka köntösre, a látomásokra, melyek Józsefet föléjük állítják, apjuk szeretetére, a kényeztetésre. Irigységében pedig az ember nem azt teszi, ami Isten előtt kedves.

Az irigység szörnyű tettekre vezeti az embert, s ezért kell neki gátat szabni. Pilátus is tudja, hogy a főpapok irigységből adták kezére Jézust. A jézusi szeretet ennek pont az ellenkezőjére tanít meg minket: ahol önfeláldozás és önzetlenség van, oda nem tud belépni a gonosz a maga cseleivel, mert ott Krisztus uralkodik.