Jn 4,5-42

Ilyen vagy olyan módon a legtöbb ember szeretne egy új életet. Szeretne soványabb, fiatalabb, egészségesebb lenni. Szeretné hogy jobb munkahelye legyen, szeretne nagyobb anyagi biztonságban élni. Szeretne sikeresebb vagy ismertebb lenni. Szeretné, hogy minél többen szeressék. Szeretné, hogy ne folytonosan problémákkal kelljen küzdenie. Szeretne egy kis nyugalmat. Az imádságunk és a kéréseink Isten felé ezért pontosan ezeket fogják tartalmazni. Ezzel önmagában nincs baj, hiszen Jézus maga biztat bennünket, hogy kérjünk és kapni fogunk. De mi van akkor, ha Jézus nem a mi kéréseinkben megfogalmazottakat akarja adni nekünk, hanem valami mást. Elégedetlenkedők és morgolódók leszünk vagy boldogok leszünk az ő ajándékával?

A szamariai asszony szeme felcsillan, amikor arról hall, hogy talán nem is kell neki többet a kútra járnia vízért. Mennyi kényelmetlenségtől és bántástól szabadulhatna meg. Jézus azonban nem ezt akarja adni neki, hanem valami sokkal többet. Az asszony még csak fel sem tudja fogni, hogy Jézus mit kínál neki, annyira felülmúlja vágyait Jézus ajándéka. De Jézus szépen lassan rávezeti az asszonyt, hogy az életében van annál sokkal több lehetőség is, minthogy ne kelljen a vízhordással bajlódnia. Ott van egy olyan élet lehetősége, amely az Istennel való közösséget, a bűntől való szabadulást és az emberi vélemények helyes kezelését jelenti. Ahol nem a saját kicsiségét és értéktelenségét fogja látni, hanem azt, ahogyan Isten is látja őt végtelen értékességében és szerethetőségében. S Isten látása lassan az ő látásává is fog válni.

S Jézus pontosan ezt kínálja fel nekünk, hogy ne irreális vagy szükségtelen vágyak irányítsanak bennünket, hanem hogy Jézus mutathassa meg nekünk, hogy milyen új emberekké tudna bennünket átalakítani. Hogy milyen új életet tudna nekünk ajándékozni. S hogy miért érdemes erre az ajándékára igent mondanunk.