Dán 3,25.34-43

Az isteni törvényeket lehet úgy értelmezni, mint Isten önkényének bizonyítékait. Ahogyan gyakran megfogalmazzák, Isten végső soron elveszi az ember szabadságát, mivel nem komoly választási lehetőség az, hogy vagy megteszed, amit parancsolok, vagy mész a pokolba. Ilyenkor Isten önkényúrnak tűnik, aki ráadásul még azt is elvárja, hogy jónak tartsuk őt. Természetesen ennek az elképzelésnek semmi köze az igazsághoz.

Isten nem önkényesen adja a törvényeket, hanem szeretetből. Azok jelentik azt a keretet amelyen belül az ember biztonságban van, szabadságát csak ezen kereteken belül tudja helyesen gyakorolni, úgy hogy az ne a szabadsággal való visszaélés legyen. A törvény Isten aggódása, hogy ne kövessünk el bűnt. Így nekünk sem lenne szabad máshogy tekintenünk a parancsokra, mint Isten szeretetének jeleire.