Jn 7,40-53

Nikodémus amolyan titkos tanítvány. Éjnek idején megy el Jézushoz nehogy meglássák hogy vele beszélget. De mégis ott van, mert Jézus szavai és tettei megmozgatták a szívét, s valami olyat talált meg, amit más vallási vezetők nem. Amikor a főtanács tagjai vitatkoznak, hogy mi legyen az ügymenet Jézussal kapcsolatban, Nikodémus is felszólal, s a törvényre hivatkozva mondja, hogy soha senkit nem szabad úgy elítélni, hogy előtte meg ne hallgatták volna. Inkább a háttérből igyekszik segíteni, de nyílt állásfoglalásra itt sem kerül sor. Vajon Nikodémus félt és ezért nem tett hitvallást Jézus mellett, vagy ez egy politikai játszma volt, s mintegy beépített emberként igyekezett Jézusnak segíteni?

Valószínűleg nagyon könnyű megmagyarázni, hogy miért nem választja valaki egyértelműen Jézust és miért nem áll ki mellette nyilvánosan is. Valóban előfordulhat, hogy Isten azt kéri, hogy őrizzük titokban a tőle kapott ajándékot, de ez ritka. S ezzel is az a célja, hogy majd még dicsőségesebbé váljon mindenki számára nyilvánvaló szentsége. Legtöbbször a gyávaság motivál bennünket, még ha meg is tudjuk magyarázni, miért nem baj, ha most csak csendben lapítunk.

Jézusnak azonban hitvallókra van szüksége, olyan emberekre akik hitükkel képesek felforgatni a világot, akik hűsége feltétel nélküli, akik nem azt nézik, hogy mit veszítenek, hanem hogy mit nyernek. Akik számára nem is kérdés, hogy büszkék legyenek Jézus barátságára. Egy barátot soha nem szabad megtagadni, hát még egy Istent!