Jn 11,1-45

A Jézus által nekünk ajándékozott élet szép. A természetfeletti élet, ami Jézus új ajándéka számunkra, még szebb. Egy olyan Istenről mesél ez az ajándék, aki kreatív szeretetében olyan különlegessé teszi az embert amennyire csak lehet Olyan ajándékot ad neki életében, amit senki másnak nem adott: egyedivé teszi őt. Ráadásul életét annyira értékesnek tartja, hogy még a fájdalmas kereszthalált is hajlandó volt vállalni érte.

Ezért is borzasztó, hogy ma milyen sokan másik életet szeretnének, máshogy akarnak kinézni, mást akarnak tenni, mint amit éppen tenniük kellene. Folyton elégedetlenek azzal, amijük van és mindig valami másra vágynak, betegesen keresik mások elismerését. Egy ilyen élet szükségszerűen nem lehet boldog, mivel észre sem veszi azt amije van, s csak azzal törődik amije a másiknak van. Az életükkel elégedetlen emberek talán éppen ezért szidják annyit az életet, Isten szent ajándékát.

Pedig a boldog és elégedett élethez nem is kell sok minden, elegendő hozzá Isten. Csak a fejünkben kell átállni, hogy rá figyelek, őt keresem, tudatosan beengedem az életembe. A többit pedig már intézi ő maga. Az új életet nem mi teremtjük meg saját magunknak, az Isten ajándéka, s egyedül ő tudja azt megadni. De ő nem új földi életet akar adni nekünk, hiszen azzal is nagyon hamar elégedetlenek lennénk. Ő annál valami sokkal többet akar adni: igazi életet, amely nem a külső vagy másodlagos vágyak beteljesedését jelenti, hanem egy olyan boldogságot, amely független a külső körülményektől, s amely boldogságot sok soha senki nem vehet majd el tőlünk.