Szám 21,4-9

A választott nép tagjai visszakívánkoznak Egyiptomba. Talán senki nem is gondolt arra, hogy ez valamikor be fog következni. Amiatt panaszkodnak, hogy fáradtak, félnek, és hogy unalmas az étel. S vágyódnak a rabszolgaság után, mintha az annyival jobb lett volna. Mit meg nem tettek volna, hogy kiszabaduljanak belőle, most meg újra azt akarják. Láttak számtalan csodát: a tíz csapást, a Vörös-tengeren való átkelést, a mannát, a vízfakasztást, látták Isten dicsőségét, s mindez nem elég. Ők csak az ételre és a kényelemre gondolnak. A rabszolgaság emlékei megszépülnek, Isten szentségének valósága pedig elveszik az ábrándok mellett.

Ha az ember túlságosan a múltban él, elveszik a jövője. Ha túlságosan földreszegezett tekintettel él, elveszik a jövő távlata. Elég lesz neki, hogy betömik étellel a száját, s hogy lustálkodhat, és nem fog akarni semmi többet. Jézus viszont ennél sokkal többre és értékesebbre hív minket. Egy olyan életre, mint amilyen az övé volt. Lehet, hogy abban csak a kereszt látszik, de ott volt benne legfőképpen egy Istennel egyesült élet, mély kapcsolatok, csodák és megváltozott életek. Ha a mi életünk is ilyen lenne, egészen biztosan elégedettek lennénk. Csak nem a múlton kell folytonosan merengeni, pláne oda visszavágyódni, hanem kideríteni, hogy Isten milyen csodálatos kalandot tartogat nekünk hátralévő életünkre.