Jn 11,45-57

Sokszor a problémákat nem megoldani akarjuk, hanem csak eltüntetni. Valamiért újra és újra úgy gondoljuk, hogy ha a probléma nincs előtérben, akkor nem is létezik. Sokkal nagyobb erőt teszünk a probléma tagadásába, mint amennyibe a megoldása kerülne. Például sokan hatalmas magyarázatokat találnak arra, hogy miért nem mennek vasárnap szentmisére. Még olyat is hallottam, hogy valaki azt mondta, hogy tőle még a Jóisten sem várja el, hogy vasárnap szentmisére menjen.

A kifogásainkat Isten akaratának állítjuk be. Egy idő után pedig már nem is fogunk tisztán látni, mert csak a saját látásmódunkat tartjuk jogosnak, s Istenét azonosítjuk a sajátunkkal. Ezek az emberek elveszítik az élő kapcsolatot Istennel, mert nem az ő akaratát keresik, hanem a sajátjukat próbálják Istenre ráerőltetni. Ezt tették a zsidó vallási vezetők Jézus korában. Szinte csak azon munkálkodtak, hogy hogyan igazolják, hogy Jézus hazug és csaló, nem pedig azon, hogy kiderítsék mi az igazság. Istennel való kapcsolatuk így fokozatosan elhalt, ők pedig kívül találták magukat a kiválasztottságon, ami pedig egész önértékelésük alapját adta.

Csak akkor tudunk megmenekülni a hamis utaktól, hamis kifogásoktól, s végül egy hamis vallásosságtól, ha egyedül Isten lesz a vezetőnk, ha sok időt adunk neki az imádságban, amikor titokzatosan formálhat minket, ha minden egyes nap eldöntjük, hogy az ő akaratát akarjuk megtenni. Ha tényleg komolyan gondoljuk azt, hogy neki növekednie, nekünk pedig kisebbednünk kell, még a saját életünkben is. A vallási vezetők jó zsidónak és Isten hűséges szolgáinak gondolták magukat, miközben érzéketlenné és hűtlenné váltak. Ez a veszély folytonosan leselkedik ránk is, csak Isten tud bennünket megóvni mindettől.