Jn 13,21-38

Júdás kap még egy utolsó lehetőséget Jézustól: egy falatot, amely szimbolizálja azokat az ajándékokat, amelyekből annyit adott Júdásnak. De nem használ, mert belészáll a Sátán, vagyis meghozta végleges döntését. Éjszaka volt kívül-belül. Nem látja már Jézust, csak azt látja, ami nincs: nincs hadvezér, nincs forradalom, nincs anyagiak gyűjtögetése, csak alázat és szolgálat. De ezek nem kellenek neki, elmegy, otthagyja Jézust. Ezzel pedig az ő életéből is már csak néhány óra marad hátra.

Péter viszont magabiztos: ő harcol, kitart, ő a leghűségesebb, legalábbis ezt állítja magáról. Benne is ott van a tanítvány önbizalma, aki nem a Mesterben bízik, hanem saját erejében. Csak ez mondathatja vele ezeket a szavakat. Önbizalmának hamarosan bukás lesz a vége, árulóvá válik mint Júdás.

Aztán ott vannak a többiek, azok az apostolok, akik még semmit sem sejtenek, hiába beszélt róla Jézus olyan sokszor. Nem veszik észre a jeleket vagy Jézus fájdalmát, mert még nem alakult ki bennük az önmagukat megtagadó és másokat Jézusért szolgáló lelkület. S hamarosan ők is árulókká válnak, amikor otthagyják Jézust.

Vagyis Isten kegyelme nélkül soha nem vagyunk bebiztosítva, nemhogy a rossz, de még az árulással szemben sem. A hűségünk és a kitartásunk is Isten ajándéka, ami nélkül semmire sem mennénk. Ezért kell nap mint nap kérnünk annak ajándékát, hogy hűségesek tudjunk maradni.