Agg1,1-8

Amikor a választott nép visszatér a fogságból, nagy anyagi és erkölcsi nehézségek között él. Aszály van, nem terem szinte semmi, kevés az étel. Minden romos, a templom is, Isten jelenlétének szent helye. Még az ellenség is szorongatja őket körös-körül. A napi túlélésért küzdenek.

Egyrészt jogosan merül fel bennük a kérdés, hogy hol van Isten, Már a fogságot is úgy élték meg, hogy Isten elhagyta őket. Most hazatértek, de mintha Isten továbbra sem lenne velük. Aggeus próféta üzenete megtérésre hív. Ez mutatja, hogy azon a téren még van tennivalójuk. Már hazatértek a száműzetésből, de a lelkük még mindig fogoly. A bűn, a bálványimádás, a hitetlenség és az erkölcstelenség foglya. Az igazi szabadulás még várat magára, de nem Isten ,hanem az emberek miatt.

Másrészt a próféta azt kéri, hogy építsék újjá a templomot. Milyen balgaságnak tűnik az éhezés közepén templomot építeni! Pedig éppen Isten jelenléte az, amelyre a népnek a legnagyobb szüksége van. A megszentelő és megáldó jelenlétre. A templom felépítése nem pénzkidobássá, hanem az életben-maradás eszközévé válik. Isten fogja őket megőrizni a megpróbáltatások idején, amelyek olyan jellegűek, hogy ember képtelen rajtuk segíteni.

Isten megáldja annak az életét, aki feléje fordul. Nem mindig úgy, hogy elveszi a problémát az életéből, de úgy mindig, hogy erőt ad neki azok hordozására. A nép ezért fogja mindezt túlélni Istenével.