Jn 14,7-14

Ugyanazokat a tetteket végbevinni mint Jézus, sőt még nagyobbakat is, milyen hihetetlennek tűnik. Pedig Jézus maga mondja, hogy aki hisz, képessé válik erre. De ha nem megy, akkor talán a hitünkkel van baj? Jézus földi élete során számtalan csodát vitt végbe, és sokan éppen ezek miatt keresték őt. Ő mégsem utasította vissza őket. A csodák mintha természetesen jöttek volna tőle: nem kellett erőlködnie, meghatározott rítusokat végbevinnie. A puszta parancsára megtörténtek, és sokan így találtak hitre. Szinte hihetetlennek tűnik, amikor Jézus azt mondja hogy a benne hívők is képesek lesznek erre, hiszen a csodákat addig is az emberek hite tette lehetővé Isten számára.

Mégis olyan rémisztő ezt hallani Jézustól, talán mert a legtöbben nem igazán tudunk csodákat tenni. Bár legtöbbször talán meg sem merjük próbálni, ami viszont azt igazolja, hogy tényleg kevés bennünk a hit. Pedig Jézus milyen sok ajándékot tudna adni a világnak, ha csodáit rajtunk keresztül is adhatná. Bár hívőnek mondjuk magunkat, sokszor mégis mi vagyunk az akadályai annak, hogy Jézus nagysága megmutatkozzon. Amikor Jézus az apostoloknak adott hatalmat, mielőtt elküldte volna őket, nekik sem lehetett egyszerű első alkalommal kimondani, hogy „Kelj fel és járj!”, vagy „Takarodj, gonosz lélek!”. Bennük is ott lehetett, hogy mi lesz, ha nem történik semmi? Mi lesz, ha szégyenben maradnak? Milyen fényben fog feltűnni miattuk Jézus? Mégis erőt tudtak venni és felülkerekedtek ezeken a félelmeiken. Kimondták az első szavakat és a csodák megtörténtek. Talán pont csak az első szavakat nehéz kimondani, a többi már jön utána.

A mi küldetésünk is hasonló. Olyan, mint az apostoloké, s legfőképpen mint Jézusé. Talán egyszer eljutunk majd odáig, hogy ki merjük mondani azokat az első szavakat, s Isten minden elképzelést meghaladó csodáinak eszközeivé válhatunk.