ApCsel 15,1-6

A zsidóságból megtért keresztények elképzelhetetlennek tartják, hogy a mózesi törvényeket ne kellene megtartaniuk a pogányságból megtérteknek, hiszen a zsidó ember számára az volt a kiválasztottság garanciája és a szövetséghez tartozás jele. Ezt egész eddigi életükön keresztül élték és megtartották, s a legsúlyosabb engedetlenségnek tűnt számukra, Isten elleni véteknek, ha valaki nem tartotta meg ezeket a törvényeket. Az új keresztényekhez való hozzáállásuk biztosan jóindulatból fakad. Csak egy dolgot felejtettek el: megkérdezni Jézust. Megkérdezni, hogy ő mit szeretne, hogy ő hogyan látja a pogányok helyzetét egyházában.

A zsidó keresztények beleestek abba a csapdába, hogy szubjektív véleményüket azonosították Isten véleményével, pedig valójában meg sem kérdezték őt vagy személyes meggyőződésük elnyomta Isten hangját. Ráadásul azt is feltételezték, hogy mindenki úgy gondolkodik, mint ők, s az igazság nem is lehet máshol, mint az ő oldalukon. Ezért lepődnek meg, amikor szembesülnek azzal, hogy van, akinek más a véleménye.

Könnyű vallási fanatizmusba esni. Könnyű a saját véleményünket Isten véleményének látni, mint egyedül helyes és igaz utat. Az igazság azonban Jézus. Ha az igazságot keressük, akkor Jézust kell keresnünk. A vele való szoros kapcsolat hiánya könnyen odavezet bennünket, hogy félreértjük őt, s magunkat tesszük az ő helyébe. S ezt még csak észre sem vesszük. Másfelől az egyház közösségének támogató, s ha kell, javító jelenléte segít megmaradni Jézus mellett. Nyitott szívvel és alázatos lélekkel mindig meg fogunk tudni maradni Jézus útján.