Jn 16,23-28

Az apostolok számára nem lehetett könnyű elbúcsúzni Jézustól. Életük utóbbi három évét arra szánták, hogy minden idejüket vele töltsék, tanuljanak tőle és tanítását el is kezdjék megvalósítani. Minden idejüket és gondolatukat Jézus ügye kötötte le. Aztán elérkezett Jézus elfogatása és kivégzése, s az apostolok egy kivételével eltűntek. Valószínűleg egész életükben bánták annak a néhány napnak rossz döntéseit.

De aztán felismerték, hogy Jézus nélkül nincs életük. S ezért is megrendítő, hogy csupán negyven nappal azután, hogy elhagyták és újra megtalálták Jézust, most ő készül elmenni. Sokkal több időre lenne szükségük, hogy bűnüket rendbe hozzák s megmutassák Jézusnak hogy hűségesek és megbízhatók. De nincsen több idejük, az Atya tervében ennyi idő szerepelt.

Ez persze bennünket is arra hívna, hogy becsüljük meg kapcsolatainkat, hiszen nem tudjuk, melyiknek mennyi idő adatik. Lehet, hogy már csak kevés, s mi egész életünkön keresztül bánni fogjuk hogy nem éltünk a még rendelkezésre álló lehetőségekkel. De az az igazság, hogy hiába tudjuk ezt elméletben, a cselekedeteinkben és a döntéseinkben legtöbbször mégsem ez a gondolkodásmód tükröződik. Talán helyesebb lenne Isten segítségét kérni, hogy ő világítsa meg szívünket, hogy merjük a helyeset választani és ne sokadrendű dolgokat helyezzünk emberek vagy éppen Isten elé. Segítsen helyes prioritási sorrendet felállítani, amelyet nem fogunk később sem megbánni, s amelyet Isten előtt és nyugodt lélekkel vállalhatunk majd.