2Tim 2,8-15

Krisztus követője sorsközösséget vállal Mesterével. Vagyis – ahogy Jézus is előre megmondja – a tanítványoknak sem lehet különb a sorsa, mint Mesterüknek. Nekünk is osztoznunk kell mindabban, ami Jézusnak jut. Osztoznunk kell abban az alázatban, amely őt erre a földre hozta. Az önzetlenségben, amellyel saját életét a mi szolgálatunkba állította. Az áldozatokban, amelyeket értünk vállalt. A kigúnyolásban, amikor meg nem értéssel találkozott. A rágalmazásokban, amikor jó cselekedeteiért még őt tartották káromlónak vagy megháborodottnak. A meg nem értésben, amikor tanítványai sokszorosan sem értik azt, amit tanít nekik. Az elhagyatottságban, amikor mindenki magára hagyja, akiben pedig bízott, kivéve a legközelebb állókat. A megkínzatásban, amikor kárörvendőn nézik a szenvedését. A megalázásban, amikor bűnt és bűnösöket választanak helyette. A halálban, amely elkerülhetetlen mindenki számára, aki erre a világra született. Szóval akarok-e olyan lenni mint Jézus? Akarom-e követni őt? Akarok-e osztozni a sorsában?

Ha igen, akkor viszont nem csupán a fájdalmaiban fogok osztozni, hanem az örömeiben is. A követőiben, hogy vannak, akik mindenüket hátrahagyva nyomába szegődnek. A hűségnek, hogy a nehézségek ellenére sem hagyják el övéi. A szíves fogadtatásban, amelyben emberek tucatjai részesítik. A megváltozott életekben, amelyek az ő munkájának gyümölcsei. A csodákban, amelyeket senki más nem tapasztalhat meg, csak aki Isten közelében van. A vidám pillanatokban, amelyek a szeretettel teli kapcsolatok természetes velejárói. Az alázatban, amely igazán naggyá teszi az embert. Az önzetlenségben, amely mennyei jutalmat tartogat. Isten jelenlétében, amelyet csak azok tapasztalhatnak meg, akik helyet adnak életükben a mindent átalakító és átformáló Istennek. A feltámadásban, ami örök része minden Jézusban hívőnek. Szóval akarok-e olyan lenni mint Jézus? Akarom-e követni őt? Akarok-e osztozni a sorsában?

Ha Jézust vágyom követni, ha az ő életét szeretném, akkor mindennel együtt fogom azt megkapni. Nem csupán a szép és boldog pillanatokat, hanem a nehezeket is. Ez Krisztus élete. Nemcsak egy részét szeretjük, hanem az egészet, őt magát úgy, ahogyan van, a teljes Krisztust.