1Kir 17,7-16

Az Istenbe vetett bizalom egy különleges jelenete az özvegyasszony története, aki utolsó ennivalóját adja oda Illésnek. Ez a cselekedete teljesen szembemegy a józan ész által sugalltakkal. Azt gondolnánk, hogy az ő felelőssége az, hogy életben tartsa magát és a fiát. Erre ő a maradék ételüket is odaadja valaki másnak. Nagyon fontos azonban észrevenni, hogy az asszony ezt Isten kérésére teszi, amely Illésen keresztül jut el hozzá. Így Illés kérdése az Istennek való engedelmesség próbája lesz. Az asszony azért mond le utolsó ételéről, mert Isten azt kéri tőle. Nem tudja, hogy mi fog azután történni, hogy elfogyott az étele, hiszen nincs realitása semmilyen csodának. Az asszony mégis odaadja mindenét Istennek, akkor is, ha azt kell látnia, hogy Isten az ő kevéske ételét, amivel két életet menthetne meg, odaadja valaki másnak, aki talán nem is olyan régen evett. Így annak a próbája alá is esik, hogy ne irigyelje azt, amit más megkap, ő pedig nem. Persze Isten nem hagyja cserben az asszonyt, és sokszorosan kapja vissza azt, amit Istennek adott. Ő lesz az egyetlen, akinek bőségesen lesz lisztje és olaja. Isten azt áldja meg bőségesen, amit az asszony odaadott neki. Lemondása így áldássá változott.