Mt 9,36-10,8

Jézus nem kvóta szerint választja ki követőit. Nem mondja azt hogy „Még kellenek ketten Kafarnaumból, hárman Betániából egy pedig Jeruzsálemből”. Azt sem mondja, hogy „A tanítványok felének férfinak, másik felének nőnek kell lennie. Sem pedig „Minden társadalmi rétegnek képviseltetnie kell magát: munkásoknak és értelmiségieknek, szegényeknek és gazdagoknak”. Jézus soha nem mond ilyeneket, mert ő nem tömegként tekint az emberekre. Ő minden egyes embert lát a tömegben, ismeri őt, tudja a nevét. Jézus név szerint hív meg mindenkit, nemcsak általánosságban, nem csupán az emberiség tagjaként. Jézus mindannyiunkat külön akar, személy szerinti meghívással hív meg hogy tanítványai legyünk. Így tett az apostolokkal is. Ezért sorolja fel az evangélium mind a tizenkét apostol nevét.

S mivel név szerint választotta ki őket, tud nekik speciális, személyre szabott feladatot adni. Azért, mert ismeri apostolait, tudja elküldeni őket misszióba, meghatározva azt hogy pontosan mi is a feladatuk. Ehhez pedig részletes iránymutatást ad nekik. Vagyis a név szerinti meghívást egy személyre szabott küldetés követi. Valami olyan amit csak az adott tanítvány kaphat, mert az ő képességeire van szükség annak elvégzésére, s mivel annak a konkrét tanítványnak van szüksége arra a missziós feladatra. A meghívással és küldetéssel Jézus egyszerre gondoskodik a tanítványról és azokról akikhez tanítványát küldi.

A név szerinti meghívás azonban személyes választ is vár. Nem válaszolhatunk Jézus meghívására tömegként. Mindenki saját igenjére van szükség, amelyet ráadásul újra és újra ki kell mondania. S igen, sokszor valóban a bizonytalanra mondunk igent, hiszen nem ismerjük pontosan Jézus velünk kapcsolatos tervét. De bízunk benne annyira, hogy úgy mondunk neki igent, hogy azt sem tudjuk, mit vár el tőlünk. Egy biztos, ő rosszat nem akar nekünk. Mi viszont nem csupán érdemeket szerzünk bizalmunkkal, hanem nagy örömet is okozunk Jézusnak.