Mt 5,38-42

Odafordítani a másik arcot, odaadni a köntöst és még egy mérföldre elmenni… Ezeket kéri Jézus, s pontosan érezzük, hogy milyen nehezeket kér. Gyakorlatilag arról van itt szó, hogy teljesen tagadjuk meg magunkat, a bennünk levő emberi ösztönöket, uraljuk azokat hogy ne emberi indulatok vezessenek bennünket, hanem természetfelettiek. Aki képes önmagát uralni, az lesz képes a kísértésre nemet mondani, s helytállni, s még a nehéz helyzetekben is az evangéliumot választani. Jézus nem egy tökéletes evilági életre hív meg bennünket, hanem egy tökéletes természetfeletti életre. Az viszont nem e világ szabályai szerint működik, s nem is olyan módon nyerhető el.

A világi gondolkodás mindent meg akar szerezni magának, még akkor is, ha tudja, hogy egyszer mindent el fog veszíteni. A természetfeletti ember lemond minden világi dologról, csak hogy a mennyeieket mind megnyerhesse. Az, hogy a földről valók vagyunk-e vagy a mennyből, a vágyainkban és a döntéseinkben mutatkozik meg. Lehet, hogy Jézus tanítása olykor túl nehéznek vagy talán lehetetlennek tűnik, mégis komoly erőfeszítést teszünk, hogy életünket aszerint alakítsuk, még ha oda is kell tartanunk a másik arcunkat, vagy el fogjuk veszíteni a köntösünket, vagy kétszer annyit kell mennünk. De megtesszük csak azért, mert Jézus kéri tőlünk. Ez pedig így nagyon is rendben van.