Mt 6,19-23

A mennyei kincsek gyűjtése az erények gyakorlását jelenti. Isten összegyűjti azokat a jó cselekedeteket, amelyeket önzetlenül teszünk, amelyeket nem magunkra fordítunk, hanem amelyekkel másokat szolgálunk. Ezek fogják a mennyei dicsőségünket jelenteni. Az nem elég, hogy kerüljük a bűnt. Nem kevés, de nem is elég. A jó cselekedeteink jelzik, hogy az evangélium a szívünk mélyére hatolt, növekszik és gyümölcsöt terem. Jó cselekedetek nélkül a hitünk egyszerű szent merengés, hiszen Jézus egyértelművé tette, hogy akaratát meg kell cselekednünk.

Az ember a kincseivel sokat foglalkozik, sokat gondol rá, s nagyon vigyáz rá. Vagyis a kincsünk sok időnket és sok energiánkat elveszi. Ezért is fontos, hogy jó kincset válasszunk, olyat amely megéri ezt a befektetést. Ha sok időt és energiát fordítunk olyan kincsre, amely úgyis elpusztul, akkor mi maradandót építettünk? Akkor mindent el fogunk veszíteni, s a kezünk is és az életünk is üres marad. A Jézus szerinti kincset viszont visszük magunkkal a mennyországba, mivel azok nem a kezünkben, hanem a szívünkben vannak. De azt is mondhatjuk, hogy éppen a kincsek viszik magunkkal a szívünket. Ha mennyeiek ezek a kincsek, akkor viszik magukkal a mennybe.