Mt 10,37-41

Jézus tanítása egyszerre tűnhet kegyetlennek és önzőnek, amikor azt kéri, hogy őt minden családtagunknál jobban szeressük. Milyen érdekes, hogy ahogy egy gyerek elkezd serdülni, ezt a szeretetét önként odaadja másnak. A saját családja kevésbé lesz fontos, mint a barátai, majd pedig mint az, akivel az életét össze fogja kötni. Ebben az esetben senki nem talál kivetnivalót abban, ha a családtagok háttérbe szorulnak, hiszen az új család létrejöttének ez az útja. Amikor Jézus kéri tőlünk ugyanezt a szeretetet, akkor viszont furcsának tartjuk, hogy hátrahagyjunk mindenkit a szeretet ranglétráján Jézus kedvéért, pedig emberekért már megtettük.

Jézus első helyre helyezése nem csupán az Istennek szentelt személyek számára feladat, hanem minden követőjének. Jézus adja ugyanis az egész élet keretét. Ha az a keret, ami egybetartja az életünket nem jó, az életünk szét fog csúszni, nem lesz, ami egybe tartaná. Azért egyedül Jézus tud jó keretet adni, mert ő alkotta az embert, s egyedül ő tudja teljesen, hogy milyenek vagyunk, mire lettünk meghívva és melyek szívünknek azon titkos belső vágyai, amelyeket még mi magunk sem ismerünk fel, de amelyek beteljesedésétől függ boldogságunk és üdvösségünk. Jézus nélkül az életünk szétfolyik. Folytonosan csak a boldogságot hajhásszuk, amiről még csak azt sem tudjuk, hogy micsoda, mert azt gondoljuk, hogy az élvezeteket jelenti.

Jézus akkor tud bennünket elvezetni a teljes boldogsághoz, életünk beteljesedéséhez, ha átadjuk neki az irányítást. Mivel ő alkotott meg, ő tudja, hogy milyen életre alkotott meg. Jézusnak nagyobb beleszólási joga kell hogy legyen életünk bármely területébe, mint bárki másnak. Csak így tudjuk majd jól szeretni az embereket, köztük családtagjainkat is. Ha nem a magunk által kitalált, legtöbbször önző szeretettel szeretjük őket, hanem a tiszta krisztusi szeretettel. Így nem fognak visszahúzni bennünket Isten felé emelkedésünkben, hanem éppen mi leszünk azok, akik felemelik őket a vele való mély kapcsolat megtapasztalásához.