Mt 91,27-29

Még ha Jézust szeretetből is követjük, mégis ott van bennünk a kérdés, még ha tudat alatt is, hogy mit fogunk kapni érte. Jézus csodálatos dolgokat ígér a követőinek, s mi persze pontosan tudni is szeretnénk, hogy azok a dolgok hogy is vannak, s hogy valóban a mieink lesznek majd egykor. Péter és az apostolok sem lehettek kivételek. Valószínűleg Péter itt is a többiek nevében beszél. Bár csak Jakab és János mondták ki, hogy mit szeretnének majd kapni Jézustól, azért látjuk, hogy mindnyájukat foglalkoztatja a kérdés. Valószínű, hogy Jézus pontosan érti, hogy ez a kérdés is mennyire az ember biztonság iránti vágyából fakad. Nem szeretnénk feleslegesen erőlködni vagy áldozatot hozni, biztosak akarunk lenni hogy az nekünk megéri. Még Jézus iránti szeretetünkben is ez az egyik szempont, ami vezet bennünket.

Jézus viszont nem tiltakozik, hogy szeretetünkért, s azért hogy követjük őt, kérünk is valamit cserébe. Ő olyan nagyon szeret és olyan nagyon akarja az üdvösségünket, hogy még erre is hajlandó. Tárgyal velünk arról, hogy milyen jutalmat kapjunk hűségünkért. Így pedig a vele való kapcsolatunk megint rólunk szól, nem pedig róla és rólunk. Jézus hagyja magát kihasználni a szeretettel teli kapcsolatunkban. Megengedi, hogy mi sokkal többet kapjunk benne, mint amennyit ő kap. Így válik hiteles példájává annak az önzetlen szeretetnek, amely akkor is sokat ad, ha cserébe érte keveset vagy semmit nem kap. Pontosan így kellene nekünk is szeretnünk.