Jer 14,17-22

Mit teszünk, amikor a körülöttünk levő bűnnel találkozunk? Amikor látjuk azt a sok felesleges szenvedést, amit az emberek okoznak egymásnak. Vagy amikor mi is inkább a világhoz válunk hasonlóvá bűnösségünkben, ahelyett hogy Jézushoz válnánk hasonlóvá szentségében…
Jeremiás megtalálja a jó választ, mivel elkezd imádkozni a népért. Nem sopánkodik, nem panaszkodik, nem okokat vagy megoldásokat keres, hanem elviszi az egész helyzetet Isten elé. Könnyű lenne úgy tekinteni erre, hogy nem csinál semmit, csak imádkozik. Hogy akár tehetett is volna valamit, ha mást nem, legalább prédikálhatott volna az embereknek.

Jeremiás soha nem félt Isten üzenetét közvetíteni, még akkor sem, amikor börtönbe zárták érte. Most mégsem ezt teszi. Ugyanis pontosan tudja, hogy az imádságnak meg kell előznie bármiféle cselekedetünket. Az a tett lesz ugyanis gyümölcsöző, amelyen rajta van Isten áldása. Ez számunkra azt jelenti hogy mások bűneit látva ne felejtsünk el értük imádkozni, másfelől pedig mielőtt bármit tenni akarnánk értük, kérdezzük meg előbb Istent.