Jer 18,1-6

Milyen egyszerű a Jeremiás által mondott hasonlat, ugyanakkor mennyire félelmetesnek is tűnhet: Isten a fazekas, mi pedig az agyag. Jeremiás látja, ahogy a fazekas formálja az agyagot, hogy valami szépet készítsen belőle. Nagy gondossággal dolgozik rajta, de ha valami nem sikerül, összezúzza az agyagot és kezdi a munkáját teljesen elölről.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy Isten selejtet készítene. De ha mégis mögé gondolunk, félelmetesnek tűnhet, hogy Isten bármikor összezúzhat bennünket, ha valami nem jól sikerült. Ráadásul még azt is mondja Jeremiásnak, hogy teljesen úgy van rendjén, hogy ő azt tehessen az agyaggal, amit csak akar.

Először is ne felejtsük el, hogy az agyag itt a nép, nem pedig az egyes ember. S a népet máshogy tudja ilyen módon formálni, mint az egyes embereket. Másfelől nem a romboláson van a hangsúly, hanem az újjáépítésen. Isten nem azért próbál meg minket, hogy tönkretegyen, hanem hogy újjáépítsen. Így vele kapcsolatban biztosan nem kell félnünk a pusztulástól, mert hiszen új életet akar nekünk adni, amelyben nem az érzékek örömét hajszoljuk csupán, hanem amely igazi boldogságot hoz azáltal, hogy valóban olyanok vagyunk, mint amilyennek Isten elképzelt és megalkotott bennünket.