Mt 15,21-28

A kánaáni asszony nem kapott valami szép fogadtatást sem Jézustól, sem az apostoloktól. Csitítgatják, elküldik, szóra sem méltatják… Pedig ő sem szeretett volna mást, mint a többiek, akik Jézus segítségét kérték: gyógyulást. Ráadásul ez az asszony nem is magának kéri. S pont ezek az imák azok, amelyek Jézus szívét a leginkább meghatják: a másokért való ima, a mások számára való kérés, az önzetlen közbenjárás. Ráadásul az asszony nem tágít a hűvös fogadtatás ellenére és a nyílt visszautasítás miatt sem. Imádsága így kitartóvá is válik, aminek még Jézus szavai szerint is megvan a meghallgatása.

Az asszony viselkedése azért rendkívüli, mert minden arra utalt, hogy a kérése meghallgatásából nem lesz semmi. Nem csak burkolt, hanem nyílt elutasítást is kapott. De mintha semmi nem történt volna, ő csak kér tovább. Tudja, hogy Jézus képes teljesíteni kérését, s lánya iránti szeretete arra vezeti, hogy ezt mindenképpen érje el. Nem törődik azzal, ami őt éri, csak lánya legyen újra jól, bármi is ennek az ára.

Ez az asszony példát ad nekünk arra, hogyan kell a fontos kéréseinket Jézus elé vinni. Lehet, hogy elutasítást érzünk vagy közömbösséget, esetleg figyelemre sem méltatást Jézus részéről. Mindig van remény, hogy önzetlen kitartásunk jutalmaként mégis megadja, amit olyan nagyon szeretnénk. Így azok is példaképeinkké válhatnak az imádságban és a Jézusba vetett bizalomban, akiket a világ leír vagy éppen hitetlennek tart.