Mt 20,1-16

A munkásokról szóló példabeszédnek először talán az igazságtalansága tűnik fel, hiszen a munkások, akik csak egy órát dolgoztak, ugyanannyi bért kapnak, mint azok akik egész nap erőlködtek. Bár a gazda válaszol a munkások panaszára, miszerint ő a saját vagyonából mindenkinek annyit juttat, amennyit akar, mégsem vagyunk elégedettek a válaszával. Legfőképpen azért, mert a történetben magunkat azokkal a munkásokkal azonosítjuk, akik egész nap dolgoztak.

Jézus azonban az üdvösség elnyeréséről tanít a példabeszéden keresztül. S ha ez a tény sem változtat az értékelésünkön, akkor még van tennivalónk a Krisztushoz hasonló gondolkodás kialakításában. Isten mindennél jobban szeretné minden ember üdvösségét. Nagy fájdalmat okoz neki annak tudata, hogy valaki nem lesz vele az örökké tartó boldogságban. Így még azzal is megelégszik, ha valaki csak keveset ad neki az élete végén. Ahelyett, hogy irigyelnénk mások üdvösségét és magunk akarnánk a magunk igazságát szolgáltatni, együtt kellene örülnünk Istennel, egyrészt azért mert ő örül, másrészt azért, mert valaki nem fog elveszni hanem megmenekül. Istennek ezt a látásmódját kell nekünk is elsajátítanunk, hogy Isten és ember szeretetünk valóban olyan fokú legyen, amely örül az ő boldogságuknak.