Mt 23,23-26

Minden időben nagy kísértés, hogy hitünk megélése csupán külsődleges cselekedetek gyűjteményévé válik. Figyelünk arra hogyan tartjuk a kezünket, milyen liturgikus ruhákat veszünk fel, hányszor és mennyire lendítjük a füstölőt. De ha az imádságunk és liturgikus gyakorlatunk mögött nincs ott a szívünk áhítata, akkor üres külsőséggé válik amit csinálunk. Könnyebb ugyanis azzal foglalkozni hogy minden jól nézzen ki rajtam és körülöttem imádság közben, mint erőfeszítést tenni azért, hogy figyelmes és állhatatos szívvel igyekezzem magam Isten jelenlétében tartani, hangját meghallani és akaratát megvalósítani. A külső cselekedeteknek alázatos szívből kell fakadnia. Ennek elérése pedig egy egész életen keresztül tartó feladat, vagyis imádkozni is egy egész életen keresztül tanulunk.