Lk 16,19-31

A pénzről való beszéd nem tűnik nagyon szentnek…Lelki értékekről és erényekről könnyebben beszélünk a hit kapcsán. Talán még az erkölcsről is könnyebben, mint a pénzről. Mindenki tudja, hogy Jézus éppen az anyagiakkal szemben a lelki dolgok elsőbbségét hangsúlyozza. Akkor miért kellene egyáltalán bármilyen szót vesztegetni a pénzre? Talán éppen azért, mert Jézus is megtette, mivel pontosan látta, hogy nem jól tekintünk rá. Mennyire szívesen foglalkoznak az emberek a gazdagok vagyonával, költési szokásaival és beszerzéseivel. De hogy felháborodnak, ha az ő anyagi javaik iránt kezd el valaki érdeklődni! Az emberek túlnyomó része gazdag akar lenni, hogy megengedhessen magának mindent, még akár a bűnt is. S feláldozzák életüket, az egészségüket és a kapcsolataikat, csak hogy meggazdagodjanak. Aztán amikor sikerült, feláldozzák a pénzüket, hogy visszaszerezzék az életüket, az egészségüket és a kapcsolataikat.

Azt is mondják: „Ha gazdag lennék, mennyit tudnék segíteni!”. De aki nem segít akkor, amikor nem gazdag, nem fog segíteni akkor sem, amikor gazdag. A segítőkészség a lélek irányultsága, nem pedig a pénzé. Segíteni sem csak pénzzel lehet.

Jézus összeköti a vagyon felhasználását az üdvösség kérdésével. S ezért kell a gazdagsággal lelki síkon is foglalkozni, mivel segítheti, de akadályozhatja is az üdvösséget. A vagyon átveszi Isten és a másik ember helyét, önzővé és kapzsivá tehet. Visszaszoríthatja életünkből mindazt, amit Jézus az üdvösségre vezető útként jelöl meg: a szeretetet, az Isten köré épített életet, a másokkal való törődést, önmagunk megtalálását. Jézus nem azt mondja, hogy a gazdag nem üdvözülhet. De azt mondja, hogy a gazdagnak nehéz üdvözülnie.