Lk 6,27-38

Mindannyian szeretnénk egy olyan világban élni, mint amilyenről Jézus beszél: ahol az emberek szeretik egymást, önzetlenül munkálkodnak egymásért, nincs irigység, rosszindulat, ahol nem kell félni a másiktól, hanem az idegen emberekben és teljes mértékben meg lehet bízni. Milyen nyugodt lehetne egy ilyen világ: nem idegeskednénk, nem rettegnénk, jelentősen kevesebb rossz érne bennünket. Mivel Jézus éppen egy ilyen világot vár el követőitől, ki kell mondanunk, hogy egy ilyen világ lehetséges. Jézus nem egy utópiát épít, hanem Isten országát. Isten országa pedig valóságos.

Amikor arra gondolunk, hogy milyen jó lenne egy ilyen szeretettel teli világban élni, önkéntelenül is arra gondolunk: milyen jó lenne, ha az emberek ilyenek lennének. S ezzel a mondattal máris feladtuk annak a lehetőségét, hogy Jézus országa megvalósulhasson. Hiszen az nem úgy fog elérkezni, hogy várjuk, hogy mások megváltozzanak, hanem csak úgy, hogy én magam kezdek el olyan ember lenni, mint amilyenről Jézus beszél. Ha az evangélium szerint élek, Isten országa növekszik, s a szeretet nagyobb lesz a világban. Közelebb kerülünk annak megvalósulásához, amiről Jézus beszél. Vagyis nem várnom kell csupán Isten országára, hanem aktívan kell építenem, s a munkát saját magamon kell elkezdenem.
Isten országa ugyanis így épül fel: alázatos, áldozatkész és hősies lelkületű emberek mindennapos döntéseiből, amelyekkel újra és újra Jézus evangéliumát választják.