Magyarok Nagyasszonya ünnepe

Amikor Szent István király felajánlotta nemzetét a Szűzanyának, országunk még csak néhány évtizedes volt. S ugyanígy a kereszténység is. Néhány évtized nem elegendő arra, hogy a nemzet gondolkodását átjárja egy eszme, így hitünknek is több időre volt szüksége arra, hogy valóban szemléletformáló erő lehessen. Szent István azonban e néhány évtized alatt is eljutott oda, hogy halála előtt országát Máriának ajánlja. E tette egyrészt tanúságot tesz az ő személyes hitéről. Eljutott oda, hogy megélje a mindennapokban Istennel és a természetfeletti világgal való kapcsolatát. S ez annyira közvetlen lett e rövid idő alatt, hogy nem félt attól, hogy egy olyan bizalommal és elköteleződéssel teli lépést megtegyen, mint a felajánlás. Addigi imatapasztalata azt mutatta neki, hogy Istenben és Máriában megbízhat, s érdemes rájuk építenie nem csak a maga életét, hanem nemzetéét is.

Másrészt azonban királyként felismerte azt is, hogy a Jézusba vetett hit fontos nemzete számára is. Az evangélium életet átalakító erő. Ezt már saját magán is megtapasztalta. Ugyanezt az átalakulást remélte országában is, hogy tisztességes, becsületes, önzetlen és jó keresztény embereket neveljen a magyarokból, hiszen ezáltal a közös élet lesz boldogabb és biztonságosabb. Az evangélium nem csupán jóvá, hanem szentté tesz. Mind az egyes embert, mind pedig a nemzeteket. Szent István volt az első magyar, aki ezt felismerte. S ennek a bátor döntésnek az eredményeként létezhetünk mi még ma is, Magyarok Nagyasszonya védelme alatt.