Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok ünnepe

Két apostol, akikről szinte semmit sem tudunk, egy-egy minimális információ kivéve. Simon zelóta volt, Júdás Tádé pedig egy sugalmazott levél szerzője. A többit már csak a hagyomány őrizte meg. S pont ez az egyik tiszteletre méltó dolog ezekben az apostolokban, hogy ők csendben, már-már titokban végzik munkájukat. Jézus őket is ugyanúgy választotta ki, mint a főapostolokat. Ők is ugyanazt a küldetést kapták. Ugyanúgy tanúi voltak Jézus élete legfontosabb eseményeinek, mint a többiek. Jézus név szerint hívta meg őket is, nem egy csoport tagjaként, hanem személyes meghívást kaptak. Csendes jelenlétük ugyanolyan fontos Jézus számára, mint az első sorban állóké.

Egy olyan világban, mely az ismertségre és közkedveltségre épít, arra, hogy minél több szeretetet gyűjtsön be, nehéz felismerni, hogy az apostolok ennek pont az ellenkezői voltak. Ők nem magukat, hanem Jézust akarták a középpontba helyezni. Fájdalmas látni, hogy egy világ, amely sóvárogva vágyja, hogy szeressék, mégsem tud (akar?) kiszabadulni az önzés és az önközpontúság csapdájából, s gyakorlatilag inkább a lelki magányt választja, mint hogy lemondjon énközpontúságáról; ne kapni akarjon, hanem adni, s ne folytonosan csak panaszkodjon, hanem dicsőítsen.

Jézus pontosan azt az életformát tanítja meg, amely túllép ezen az önző magányon és elindít mások, a boldogság és Isten felé.