A mai nap is különlegesen indult, mivel kölcsnönbe kaptam egy fehér reverendát, amilyet itt hordanak az atyák. (Nem, nem olyan, mint a pápáé.) Aztán levették a méreteimet is, hogy legyen egy sajátom is. Ma egész nap abban voltam, s nem gondoltam volna, hogy az ilyen melegben is kényeles viselet tud lenni. Csak persze a fehérség miatt vigyázni kell rá jócskán.
Ma egy újabb iskolát látogattunk meg Ogidiben, ahol kb. 500 diák tanul. Az Afréka Alapítványnak it 50 ösztöndíjasa van, akik közül kettő az enyém. Nagyon vártam, hogy végre találkozhassak velük.
Hatalmas fogadást rendszetek számunkra, másfél órás volt a köszöntés. Tradicionális köszöntéssel kezdték, aztán volt iskolaigazgatói köszöntés, diákok köszöntése, ének és tánc. Ez utóbbiba mindenkinek be kellett kapcsolódnia, úgyhogy nem volt mese, mentünk mi, atyák is. Én biztos emlékezetes maradok majd a diákoknak, amikor egy nagy fekete szőrös valamivel kellett csatlakoznom. Közben pedig még pénzzel is megdobáltak, ami a szeretet és az elismerés jele a tradicionális tánc közben.
Az ebéd fufu volt, ami állítólag nagyon egyszerű étel, jam gyökérből és fehér mártásból áll. Elég csípős, de ha egyszer ez az ország sajátja, hát szeretni kell.
Ebéd után találkoztunk az ösztöndíjasokkal. Sokan kaptak a szponzoraiktól levelet vagy ajándékot, de akinek nem küldtek, annak is adtunk valamit. Nekem van itt egy 12 éves Ifee-m és egy 17 éves Nnamdi-m. Nnamdi volt, aki végig segített az ajándékok és levelek kiosztásában, mivel az igbo nevekkel nem könnyű bánni, úgyhogy ő olvasta fel őket hangosan. Persze én is vittem nekik ajándékot: egy egész tolltartót, tele ceruzával, tollal, vonalzóval, miegyebekkel.
A nap végén még néhány interjút készítettünk diákokkal, amelyek egy részét majd az Afréka felületeken lehet majd látni. És naná, hogy itt is Nnamdi segített.
Sokan várnak még ebben az iskolában is támogatókra, akik segítenek a tandíjat fizetniük. Sokan sóvárogva nézték a már kiválasztottakat. Megdöbbentő a tudat, hogy havi 5000 Ft-on múlik egy gyerek jövője. Ezeknek a támogatásoknak köszönhetően el tudják végezni az általános- vagy középiskolát, tanulhatnak szakmát vagy mehetnek egyetemre és megvalósíthatják az álmaikat. Ami nekünk kevés, az nekik egy egész jövőt jelenthet. Szóval mindenki csatlakozzon és fogadjon örökbe egy diákot! Ha ír az címre, hamarosan megkeresik az önkéntesek a tudnivalókkal.
Az este gyönyörű volt. A kórház szomszédságában van a nagyszeminárium, mellette a kisszeminárium. OKtóber utolsó napja lévén a kispapok rózsafüzéres körmenetet tartottak, ami után az esti dicséretet imádkozták el. Ezekhez csatlakoztunk mi is. Lelkesedésük és csodaszép éneklésük lenyűgöző volt. De nem készítettem sok fotót mert nem éreztem helyénvalónak. De szép zárása volt ez a napnak.
