Ma, Mindenszentek ünnepén, a Mindenszentekről elnevezett kisszeminárium ünnepén vettünk részt. A kisszeminárium gyakorlatilag felső tagozat és gimnázium. Jó előkészítés azoknak, akik a papság felé indulnak (akik nagyon sokan vannak), de nem szükségszerűen lesz mindenkiből pap, aki itt tanul. Mindenesetre ennek a lehetőségét nyitva tartja. Ez tehát egy fiúiskola, több, mint 500 diákkal.

A mai ünnep szentmisével kezdődött, amelyen részt vettek az egykor itt végzett atyák, valamint a diákok családtagjai. A szentmise 3 órás volt, abból kicsivel több, mint egy óra volt a prédikáció. Mivel igbo nyelven volt, nem sokat értettem belőle, de az atya nagyon lendületesen és hangosan prédikált. Az embereknek tetszett, mert sokat nevettek rajta. A szentáldozást követően Basil atya jelezte nekem, hogy a szentmise végén rövid beszédet kell tartanom angolul. Azt hittem, kitekerem a nyakát… 10 perc volt rá felkészülni, de végül is jól ment, csomó kamera az arcomba, nagy taps a végén. Hát, elég különleges a fehér atya, mindenki látni, érinteni és fényképezni akarja.

A szentmise és az ebéd után a diákok műsort adtak, ami gyakorlatilag teljes egészében táncból állt. Elképesztően jó volt, fel sem tűnt, hogy a műsor is vagy két és fél órás volt. Nagyon fura volt, hogy mi voltunk a díszvendégek, ezért középre ültettek bennünket, mindenkit egy-egy trónusra, de itt legalább táncolni nem kellett. A műsor után sok-sok kép készült még, főleg gyerekekkel, meg televíziós interjú is, úgyhogy a végén már nem győztünk menekülni.

Az All Hallows-ban is van egy diákom, Chinedu, aki egy nagyon szerény fiú, alig lehet pár szót kihúzni belőle. Végre vele is találkozhattam. Most csak pár percre, de mivel ide még visszamegyünk, lesz még lehetőségem beszélni vele.