A hétfő nap volt az első orvosmissziós nap. Nem mentünk a városon kívülre, hanem a helyi Holy Rosary Hospital-ba mentünk, ahol kétszáz beteg ellátása volt tervben. A jól megszervezett csapat már évek óta végzi munkáját, így jól összeszoktak már. Így ebben a segtségemre nem volt szükségük. Sokkal inkább az ottlevő gyerekekkel igyekeztem foglalkozni, akik számára meglehetősen unalmas akár egész nap várakozni. Úgyhogy összegyűjtöttem, akikeket lehetett, s beszélgettünk, játszottunk, történeteket meséltünk, sőt, még táncolni is tanítottak. Nem is beszélve az igbo kifejezésekről, amiknek az ismétésével nagy örömöt tudtam szerezni nekik.

Azért arra is volt lehetőség, hogy megnézzem a kórházat. Megmutattak néhány helyiséget, meg felmentünk a szülészetre is, ahol sorakoztak a kissebbnél kissebb babák. Mindennek végén pedig még egy császármetszés végére is bevittek minket az egyik helyi atyával.

Elmondva talán ez így nem sok, de jócskán kitelt vele a nap. Pont úgy, mint az iskolában: gyerekek egész nap…