Ha vasárnap, akkor természetesen szentmise. Ma az Our Lady Queen of Peace plébánia templomába mentünk el szentmisére, mivel ma ebbe a templomba ment el lelkipásztori látogatásra az onitsha-i érsek. Ez nagy ünnep a plébánia számára, mert átlagosan kétévente tud eljutni egy-egy helyre.

A templomról azt mondják, hogy kicsi, de ez itt azt jelenti, hogy körülbelül háromszor akkora, mint a mi kápolnánk. A vasárnap délelőtt ellenére 15-20-an voltunk atyák, mert most volt a bérmálás is. Azt mondták, hogy nagyon kevés bérmálkozó lesz, ez volt 81. A szokásos több százhoz képest ez tényleg kevés.

A szentmise kb. 3 és fél órás volt, de egyszerűen gyönyörű volt. A szentbeszéd megint majdnem egy óra volt, de egyébként az idő múlását észre sem lehetett venni. A csodás ének egyszerűen magával ragad és nem enged másra gondolni.

A szentmisén után rövid ebéd után volt az atyákkal, majd elmentünk megnézni az épülő Shanahan egyetemet. Egy egész campus épül a semmiből, amit az érsekség épített. Annyira fontos a tanulás, annyira ettől várják az ország felemelkedését, hogy az érsek minden követ megmozgat, hogy a diákok megfelelő képzést kapjanak. Ehhez pedig megfelelő infrastruktúra kell. Építik is. Már ha van pénzük. Ha nincs, akkor az egész megáll.

Ez után még elmentünk a Sapientia rádió és televízió székhelyére. Ezt is az érsekség működteti, s első ránézésre magas szakmai színvonalat produkálnak. Eszköz ez számukra az evangélium hirdetésére.

Az este még egy helyi atyás vacsorával zárult.