A mai nap jóformán megint egy szentmisével telt. Az itteni atyák szerették volna, hogy elmenjek egy atyának a temetésére, hogy lássam, milyen.

Természetesen ez a szentmise is jó hosszú volt, annak ellenére, hogy a szentbeszéd most csak negyedórás volt. Azonban több, mint 400 atya vett részt rajta. Ez itt minden atya temetésénél így van, szóval nem különleges ez.

Nyilván képeket nem tudtam a szentmisén készíteni, úgyhogy Réka videóit tudom megmutatni.

Utána az egyik legszebb dolog történt. Elmentünk ugyanis a múlt héten meglátogatott Holy Rosary Hospital-ba, ahol megismerkedtem egy fiúval, Onyebuchi-val, aki 19 éves, de nem tudta befejezni a középiskolát, mert nem volt rá pénzük. Az elmúlt években napi 12 órát dolgozott a kórházban, utána pedig ment a földekere még dolgozni, hogy tudja a családját segíteni és valamit iskolára is félretenni. Az ilyen nagy fiúknak már nem nagyon akad támogatója. Úgyhogy gondoltunk egy merészet és majd kétheti szervezés után elvittük neki a hírt, hogy megajándékozzuk egy ösztöndíjjal, úgyhogy befejezheti az iskolát. Szegényem úgy meghatódott, hogy még el is sírta magát. Olyan jó ilyen nagy öröm részesének lenni!

Este még a Mindszenty imacsoport tagjaival találkoztunk, akik egy-egy zsák rizst kaptak Rékától.