A századosnak kérése van Jézus felé. Elfogadja az ő isteni küldetését, így kérdése tulajdonképpen Istenhez szól, amikor szolgájának gyógyulását kéri. Ez az ember korabeli hatalmasság, akinek minden kérése teljesül. Ahhoz szokott, hogy az emberek összetörik magukat, csak hogy megtegyék azt, amit szeretne. S most azzal szembesül, hogy van nála egy nagyobb erő, amivel nem tud mit kezdeni. Az emberi létezés gyengesége és esendősége jelenik meg a betegségben, amely most még csak a szolgáját, de egyszer majd őt magát is el fogja érni. Egy erő, aminek nem tud parancsolni, ami legyőzi őt.

Jézusról azt hallotta, hogy sokakat meggyógyított és feltámasztott. Felcsillan a remény, hogy mégiscsak van valaki, aki képes uralni mindazt, ami most a századost reménytelenséggel és kétségbeeséssel tölti el. Hinni akar, de talán nem is lesz képes rá. Szolgája iránti szeretete viszi el oda, hogy rájön, vagy Jézus az esély vagy nincs remény. S ő, akinek az akaratát számtalan ember teljesítette, most leborul valaki más előtt, nem törődve azzal, hogy mit fognak róla mondani. Annyira szereti szolgáját, hogy érte még a szóbeszédnek is hajlandó kitenni magát. A Jézusban való reménykedés pedig szépen lassan elvezeti a hithez és amikor Jézus elé áll, már ott van benne a meggyőződés, hogy Jézus meg tudja és meg fogja tenni a csodát. Hite olyanná alakul, ami nagy dicséretet kap és kiesdi számára azt, amit oly nagyon szeretne.