Mt 7,21.24-27

 A mennyország és az üdvösség nem egyszerűen valami szép velejárója hitünknek, amely egy olyan célt ad, amelyre tekintve szépen és erkölcsösen fogjuk élni földi életünket. Pedig hányan gondolják, hogy a mennyország amolyan kontroll-elképzelés, amellyel a jó felé lehet terelni az embereket. Máskor gyerekesnek tüntetik fel a mennyországba vetett hitet, amely nem fér bele a racionálisan gondolkodó ember világképébe. Pedig hatalmas félrevezetés az, amely megpróbálja a mennyország valódiságát elvenni. De az is, amely azt mondja, hogy mivel Isten irgalmas és szereti az embert, úgyis mindenki üdvözülni fog.

Ezek az elképzelések teljesen ellentétesek Jézus tanításával. Ő mindenkit meghív országába, de tiszteletben tartja annak az embernek a döntését is, aki nemet mond rá. Őt nem fogja beleerőltetni a vele való örök együttlétbe. A homokra és a sziklára épített ház története azt mutatja meg, hogy az építkezéshez az alapot mi választjuk meg. Azt nem kényszeríti ránk senki. Persze csodálkozva kérdezzük, hogy miért építene valaki homokra házat, vagy a bizonytalanra egy egész életet. A válaszok butaságnak hangzanak, de az életük alapjával kapcsolatban nagyon sokan adnak ilyen buta választ: „mert azt csinálok, amit akarok”. „Mert egyszerűbb, könnyebb és gyorsabb.” Csak az ne forduljon elő, hogy valaki azt mondja: „nem is tudtam, hogy lehet más adat is, amelyre építhetnék”.