Mt 1,1-17

Sok ismerős és még több ismeretlen név szerepel Jézus családfájában. Jó és rossz emberek, fiatalok és öregek. Olyan mint bárkié. Ezek az emberek nemzedékeket képviselnek. Lehet, hogy hatvan vagy akár nyolcvan évet is. De akkor is, ha mi semmit nem tudunk róluk, Isten számára ők nem csak nevek, egy képnek egy apró pici darabkái, hanem mindegyikük élete egyszeri és megismételhetetlen, aki iránt Isten különleges szeretettel viseltetik. Mindegyikük élete önmagában is értékes, s Isten ugyanúgy mellettük állt életükben, mintha ők lettek volna a világ legfontosabb emberei. De amellett, hogy életük külön-külön is egyedi és megismételhetetlen, részévé váltak egy olyan történelemnek is, amely csupán kevesek kiváltsága: háromszor tizennégy emberé. Ők lehettek Jézus ősei.

Isten számára párhuzamosan halad életük egyedisége azzal a ténnyel, hogy tőlük fog származni a Megváltó. Ezt ők akkor még nem tudták, pedig a terv már készen állt, sőt működésbe is lépett. Amikor Isten látszólag mozdulatlan, vagy nem tesz semmit, akkor már a háttérben ő régóta munkálkodhat, s részévé tehet bennünket is valami igazán hatalmas és szent tervnek, amelyben nem építőkocka-eszközök leszünk, hanem élő kövek, akik fontosak, akik számítanak.

Isten számít a mi együttműködésünkre, hogy egyediségünkkel és elköteleződésünkkel segítsük előmozdítani az ő szent és jóságos tervét.