Mt 1,18-21

Isten népe tele van igaz emberekkel. Talán még nagyobb arányban is, mint a világ népei. A világban igaznak nevezik azt, akinek a cselekedetei becsületesek, aki akár csak egyetlen olyan jelentős cselekedetet végrehajtott, amely átlagon felülinek számít a világban. Elegendő egyetlen helyzetben jól dönteni, egy fontos ügyben. Az élet és személyiség többi jegyei e nagy cselekedet fényében kerülnek megítélésre.

Isten népe viszont ennél sokkal szigorúbban veszi az igaz ember címet, ahhoz nem elegendő egyetlen cselekedet, sőt nem elegendő az összes cselekedet sem, mert szó van benne arról a belső világról is, amelyet senki nem lát, s amely Isten előtt nem titok. Az igaz ember címet Isten adja, aki egyedül ismeri az ember szívét, akit nem lehet félrevezetni pusztán külsődleges cselekedetek szépsége által, akinek a jó ember kritériumai sokkal szigorúbbak, mint bárki másé. A jó embernek Isten szemében nem csupán a tettei igazak, hanem belső világa és egész személyisége is.

József így volt jó ember, mivel egész lényében jelen volt Isten. Becsületes munkája mellett egész lelki világát átjárta Isten jelenléte. Ezért lett ő a kiválasztott, akire rá merte Isten bízni az Egyszülöttet és édesanyját. Igaz emberségét pedig szerénysége és alázata is igazolja, amellyel teljesen annak szolgálatára szentelte magát, aki őt kiválasztotta.