1Sám 1,24-25; Lk 1,46-56

Hanna és Mária is hálát ad Istennek azért az ajándékáért, amit a gyermekáldásban adott nekik. Hanna azért, mert megkapta a vágyva vágyott gyermeket, s így Isten elvette szégyenét az emberek előtt. Mária pedig azért, mert minden zsidó lány közül ő lett a kiválasztott, aki a Megváltó édesanyja lehet. Milyen hétköznapinak tűnik, hogy két asszony édesanya lesz, ugyanakkor mégis milyen rendkívüli az ő történetük. Pontosan tudják, hogy Isten rendkívüli módon belenyúlt az életükbe, és hatalmas áldást ajándékozott nekik. Ezért hálásak és magasztalják őt.

Az ember szíve nem könnyen indul hálára. A hála annak elismerését jelenti, hogy tartozom a másik embernek, hogy bizonyos értelemben függök tőle. Megadott nekem valamit, amit saját erőmből nem voltam képes elérni, vagy egyszerűen csak nem volt rá lehetőségem. Szükségem van rá ahhoz, hogy előbbre tudjak lépni. Bár sokszor a gőg nem engedi bennünk ennek elismerését, Istennel való kapcsolatunkban folyamatosan jelen kell hogy legyen ennek felismerése, hiszen ő számtalan olyan dolgot ad meg nekünk, amelyet saját erőnkből nem tudnánk elérni. Ezek az ő gondoskodásának és szeretetének a jelei. Annak el nem ismerése, hogy ő milyen nagy dolgokat tesz értünk, azt is jelenti, hogy bizonyos értelemben visszautasítjuk szerető és gondoskodó cselekedeteit.