Lk 2,15-20

Jézus első látogatói a pásztorok voltak, akiket az angyalok küldtek hódolatra. Egyszerű emberek, akik tanulatlanok és egyszerű körülmények között éltek. Mégis megtestesítik azt az éberséget, amelyet majd később Jézus is kérni fog a követőitől. A pásztoroknak nem voltak ünnepeik vagy hétköznapjaik, szeretteikkel sem tudtak olyan gyakran találkozni, mint mások. Még nagyon állandó otthonuk sem volt, de pont ezek tették lehetővé azt, hogy jókor legyenek jó helyen, s lássák először az angyalokat, majd pedig a Megváltót. Melyikük gondolta volna, hogy pásztor munkájuk lelkiismeretes végzése ennyire megváltoztatja majd az életüket? Amikor Betlehembe érnek, nem tesznek mást, minthogy leborulnak Jézus előtt. Ebben a leborulásban benne van egész hitük abban, hogy Jézus valóban az, akinek az angyalok mondták. Nem számít, hogy a szemükkel csak egy kisbabát látnak. Az angyalok nagy igazságokat mondtak erről a gyermekről, aminek ezért mind igaznak kell lennie.

Mindannyian vágyunk különleges élményekre találkozásokra Istennel. Sokszor nem is gondoljuk azt, hogy ezért a találkozásért nem kell messzire elutaznunk. Isten számára elegendő, ha megtesszük azt, ami a feladatunk, és nyitottak maradunk minden újdonságra, amit ő készít nekünk, s amelyen keresztül új módon is el tud érni bennünket. Isten kreatív, aki kreatív utakat épít felénk. Jézus emberré válása is ezt igazolja. Megtalálta annak váratlan módját, hogy mindig velünk lehessen.