Jézus e világra születésének nem csupán egy érzelmekkel és szeretettel teli háttere van, hanem komoly teológiája is. A bűnbeesés után Isten azonnal elkezdi megtervezni az ember számára a hozzá visszavezető utat. Ezt a tervet az ember olykor nem is látja, máskor nem érti, de Isten évezredeken keresztül csendben dolgozik azon, hogy majd egyszer ismét minden úgy legyen, mint a világ kezdetekor.

Jézus születése ennek a nagy tervnek a része, amely messze felülmúlja bármelyik ember születését, mivel itt az öröktől fogva létező lép be az emberi életbe, s veszi magára mindazt, ami emberi. Nincs értelme azon gondolkodni, hogy milyen lehetett a Fiú a megtestesülés előtt, hogy milyen formában létezett. A Bölcsesség könyve és János evangéliuma szóként, igeként, bölcsességként hivatkozik rá. Ő Isten szava, életet adó lehelete, tudása, bölcsessége. Ő az, akiben minden jelen van. Isten mindentudása, üdvösség terve, természetfeletti szeretete. Ő az, aki láthatatlanul jelen volt és jelen van a világban, elrejtőzve, úgy, hogy sokszor fel sem ismerjük. Mégis teljes mértékben osztozik mindenen az Atyával. Övé az Atya terve, s az Atyáé az ő embersége. Amint a szó és a lehelet átjárják a világot, ugyanúgy Jézus jelenlétével is tele van a világ. Benne élünk, s nem tudunk nélküle lenni. Ahogyan Isten átjárja a világot, úgy kell átjárnia bennünket is, az életünket, a testünket, a lelkünket és minden nekünk adott percet.